A Németi református templomban a délelőtti istentisztelet keresztelővel kezdődött, majd Kiss József házigazda lelkipásztor a János 3,16 alapján hirdette Isten Igéjét: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A múltból, az 1956-os hősökről és áldozataiból és a mellettünk élők, szülők, nagyszülő, pedagógusok áldozataiból kell tanulni, hogy elvégezhessük a ránk bízott feladatokat. – buzdított igehirdetésében a lelkipásztor.
Szatmárnémeti polgármestere, Kereskényi Gábor két nagy feladatot határozott meg nemzetünk számára: tisztázni és tisztán látni azt, ami akkor 1956-ban történt, és befejezni azt, amit a pesti srácok és a magyar nemzet akkor elkezdett. „Mi innen, Szatmárnémetiből is beleszólhatunk abba, hogy milyen jövője legyen a magyar nemzetnek. A kommunista utód balosok nem kérnek belőlünk, számukra mi nem vagyunk magyarok, ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy számukra a nemzetközi tőke az első. Ezért vélem úgy, hogy a legnagyobb tiszteletet azzal adjuk meg 1956 áldozatainak, ha teszünk azért, hogy azokat és azok utódait, akik ellen ők harcoltak, végleg kizárjuk a közéletből. Emlékezzünk, de ne feledjünk, és tegyük meg, ami a nemzettel szembeni kötelességünk!” – hangsúlyozta Kereskényi Gábor.
Ezt követően Thoroczkay Sándor történelemtanár, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke előadásában kifejtette az 1956-os forradalom előzményeit, majd ismertette az október 23. és november 4. közötti események történetét, valamint a forradalom következményeit. A németi ifjak, Vajda Henrietta, Ács Evelin és Kiss Bálint, szavalatai után a nemzeti imádság eléneklésével ért véget az ünnepi alkalom.